top of page

A Covid ajándéka

Alig néhány perc telt el a legutóbbi üzenet óta, és megint pittyen a telefonom. Most vajon melyik csatornán keresnek? Nem hagy nyugtot az átkozott masina, állandóan jelez. Folyamatosan özönlenek a kérések, kérdések.

A videók, amiket „feltétlenül meg kell nézni”, a cikkek, amiket „feltétlenül el kell olvasni”. Néha teljesen eláraszt a híráradat, kiborít, és legszívesebben kihajítanám az ablakon a telefonom – a laptopommal együtt. Aztán megsajnálom a két „öreg vasdarabot” - igazából ők ártatlanok a dologban. Ha jobban belegondolok, megérint annak az öröme, szépsége, hogy mennyi régen látott emberrel összeköt, mennyi kedves szót, odafigyelést, rám-gondolást közvetít.

A járvány egyik legmeglepőbb ajándéka, hogy otthonossá vált számomra az online világ. Még mindig úgy vagyok vele, mint Petőfi a zordon Kárpátokkal, ha csodálom is, nem szeretem – de értékelni megtanultam.

Sőt, nem csak értékelni, használni is. Nem jövök zavarba egy Skype hívástól, könnyedén pöttyintek a piros gombra a Zoom csoport végén. Visszakézből kommentelek, posztolok a facebookon, már nem lehet összezavarni olyan szavakkal, mint Facetime és Viber, sőt, legutóbb a Botimot is sikerült letöltenem.


Ráadásul úgy, hogy a „vészhelyzeti” hívást is megúszta az informatikusom. Bár mindig nyugtat, hogy hívjam bártan, titkon meg vagyok győződve róla, hogy a lehetetlen helyzeteimmel az aznapi nevetés adagját is biztosítom. Átléptem hát egy bűvös küszöböt. Ugyan végül a COVID helyzet hozta elém, de lassan egy évtizede készülök erre.

Vidéki lányként mindig zavart, hogy a pszichoonkológiai ellátás – mint kis hazánkban sok minden – Budapest központú.

Az nagy öröm számomra, hogy az utóbbi években – részben talán a kollégáknak tartott néhány napos „ízelítőknek” köszönhetően – több vidéki városban elindultak a daganatos betegek részére szervezet csoportok. Debrecenben, Miskolcon, Egerben, Salgótarjánban, Kecskeméten – hogy csak a legnagyobbakat emeljem ki.


Mindenütt komolyan szervezett, nagyszerű emberekből, felkészült szakemberekből álló csapat várja az odafordulókat. De mi van azokkal, akik kisebb településeken, eldugott helyen laknak? Azokkal, aki külföldre költöztek, de magyarul szeretnének segítséget kapni? Vagy azokkal, akik a kezelések okozta mellékhatások miatt átmenetileg nem tudnak egy foglakozáson megjelenni?


Pszichoonkológusként régi álmom volt, hogy számukra az online térben indítsunk segítő foglakozásokat. Korábban, ha bárkivel megosztottam ezt az elképzelésem, biztatás helyet csupa kétkedő arc volt a válasz. Senki nem hitt abban, hogy egy számítógép képernyője elegendő támaszt jelent a daganatos betegeség okozta megrázkódtatásban.

Az elmúlt egy évben azonban soha nem látott méreteket öltött az online világ térhódítása. Nem volt választás - sok olyan dolog, amiről korábban el nem tudtuk volna képzelni, a számítógépes kapcsolattartás terébe került át. Tanítás, ügyintézés, színház, koncertek, torna, de még a haverokkal való „együtt lógás” is... Az alapítványommal elindítottuk mi is a Zoom terében a csoportjainkat. Az indulás óta eltelt idő pedig gazdagon igazolta kezdeti elképzeléseimet.

Több mint száz online foglalkozás és megszámlálhatatlan beteg mosolya igazolta vissza, hogy online is lehet segíteni.

Mi mindent csináltunk (pontosabban csinálunk) az online térben? Az alapítványunk által szervezett online programokon felfedeztünk rengeteg bennünk élő lehetőséget. Elsajátítottuk a gyógyító mozi kialakításának a fortélyait, meditáltunk, „sárkányt neveltünk”, közösen üzentünk hadat a szorongás rémének, a Simonton klubokon két hetente találkozunk megosztani örömeinket, fájdalmainkat, reményeinket, elért eredményeinket, gyógyulásokat.


Bár reméljük, hogy a vírus ellenére egyre több személyes találkozó is lehetséges lesz, az online eszközeinket tovább fejlesztjük mindenképp. Mert segítségükkel még több daganatos beteghez juthatunk el, még többeknek nyújthatunk segítséget!

Megállíthatatlanul pittyegő, néha idegesítő „öreg vasaim…”. Annyi lelkiség, annyi élmény és öröm, annyi mély, meghitt pillanat kötődik hozzátok! Lehet, hogy a végén megszeretlek titeket?

Dr. Prezenszki Zsuzsanna, pszichiáter


73 megtekintés