top of page

Együtt dobbant a szív

Frissítve: 2021. okt. 11.


Az ősz a számadás időszaka, de a lecsendesülésé is. A nyár múltával a befelé fordulás válik hangsúlyossá, a nyüzsgő hónapok után a megnyugvás, a felkészülés a jól megérdemelt pihenésre. Hiszen az új induláshoz erőgyűjtés, az új kezdethez regeneráció, visszatöltődés szükséges. Ahogyan a magnak pihennie kell a földben, hogy tavasszal friss lendülettel törjön fel, úgy a lelkünknek is szüksége van a téli hónapokra. Ilyenkor a megélt élményeink beépülnek, átdolgozódnak, valódi üzenetté, hozzáférhető erőforrássá válnak.


Október 2-án Erőforrásgyűjtő Napot tartottunk Dobogókőn, igazi teltházzal. Jobb helyet keresve sem találhattunk volna. A szakrális hagyomány szerint Dobogókő a világ szívcsakrája. A csakra a keleti hagyomány szerint sajátos csomópont, erőközpont, energiák találkozása.

Ahogy az ősz váltópontot jelent a természetben, a szívcsakra is egy különleges váltás színtere a lélek működésében. Az a hely, ahol az érzelmeink és az értelmünk összefonódik. Az emberi mivotunk különlegessége ez: az ember egyszerre érző és gondolkodó lény. Az állatok éreznek – talán a növények is – de emberi lényként mi egyedül vagyunk képesek arra, hogy amit átéreztünk, azt értelemmel felhasználjuk.

Emberként egyedüli, rendkívüli kiváltságunk az együttérzés.


Együtt-érzés: egyszerre érteni az ész szavával, érezni a szív erejével.

A szív emberi létezésünk nagy, holisztikus egészében a lélekhez asszociált terület, híd a test és a szellem között. A fizikai létünkhöz tartozik, az anyagban gyökerezik, de a szellem magasabb szintjére emel minket. Valóban, mi lenne a szellem, ha nem a szív szava, a lélek szépsége hatná át?

Minden, ami az emberben nemes, még a kifejezéseinkben tetten érhetően is a szívhez kötődik. Hiszen a szívből jövő köszönet szavait is így viszonozzuk: szívesen! Jól tudjuk, milyen az, amikor valaki kiteszi a szívét, és ismerjük a szívhez szóló, szívmelengető szívbe markoló, szívünkig ható, szívszaggató és szívderítő élmények erejét is.


A lecsendesültebb, látszólag passzív időszak nem csak az évszakok között fontos, de az emberi lélek működésében is.

Ősszel a mag is megpihen. De ahogy pihen, belül, rejtetten, dolgozik tovább. Miközben látszólag nyugalomba kerül, sok-sok gazdag változáson megy át. Kifelé talán passzív, de belül a csendben is erőteljes folyamatok zajlanak – erőgyűjtés az új tavaszra. Ez a folyamat nem látványos. S ugyanígy van ez a lelkünk őszi-téli erőgyűjtésével is. Folyton pörgő világunkban rengeteg időt, elmélyülést, odaadást igényel. Ritmusváltást, aminek az üteme egészen más, mint a szorgosnak hitt hétköznapoké. Aminek a létjogosultságát nehezen ismerjük el, pedig ugyanolyan fontos!


A szervezetünk stabil és tartós egyensúlyának fenntartásánál is elengedhetetlen, hogy az aktív fázist újra és újra felváltsa a megpihenés, a visszatöltődés. Az az időszak, amikor meghalljuk a szervezetünk bölcs szavát, és elegendő időt szánunk arra, hogy a kívülről elindított folyamtok belül „megérjenek”. A szervezet összehangolt működésében megfelelő helyükre kerüljenek, elraktározódjanak, valódi belső erőforrássá váljanak.


S ahogy azt közösen megéltük Dobogókőn, ez a lágyabb tempóra váltás nem csak könnyű és egyszerű, de szórakoztató is lehet. Sok mindent használhatunk fel hozzá. Például belefért még a zumba is, hiszen annak is van az ősz színéhez és ritmusához igazodó, ún. Gold változata. A latin ritmusok, a mozgás adta öröm, a tánc lélekemelő ereje lazább tempóban is élvezhető.





A csoportprogramok, a meditáció mellett azt is megtapasztalhattuk, hogy egy sima erdei séta is segítőtársunk lehet. A természetben való andalgás a városi rohanás után eleinte furcsa. Mégis, csak néhány perc, és belül is lelassít. Megállni egy érdekes rajzolatú kidőlt rönknél, felfedezni egy fa tövében egy odút- ezek olyan dolgok, amik közel visznek a természethez, a a természettel való eggyéválás testet-lelket gyógyító erejéhez.


Ahogy az irodalomterápia is gyógyító erőt rejt. Megállni egy kedves vers sorainál, felfejteni, elraktározni a benne rejlő üzenet, mint kicsi magokat.… ez is a belső erőforrástárunk értékes kincseit szaporítja.

Nagyszerű volt ez a nap.


Mindazt, amit a természet tálcán kínált, ti tettétek teljessé. Ez a kis csapat, ahol egy ütemre dobban a szív. A közösségünk ereje, ami visszavár. Hiszen a búcsúnál is elhangzott: „MARADJUNK ÖSSZEHANGOLVA” 😊

Dr. Prezenszki Zsuzsanna