.png)
Az erdőfürdő kifejezése Japánból származik. A japánok már évtizedekkel ezelőtt kutatni kezdték, milyen pozitív hatások érik a szervezetünket egy pár órás erdei gyaloglás alatt. A legtöbben megtapasztaltuk már, hogy az erdőjárás meditáció, érezzük, ahogy a lelkünket kisimítja. Egy japán kutatócsoport azonban egy vizsgálattal azt is kimutatta, hogy egy 2-2,5 órás erdei kirándulás alatt számos olyan változás zajlik a szervezetünkben, ami a testünkre is gyógyítóan hat. Többek között fokozódik az #immunrendszer "természetes ölősejtjeinek" az aktivitása, és ez a fokozott aktivitás még egy hét után is kimutatható. Azokról a sejtekről van szó, amiknek a ráksejtek elpusztításában, így a betegség megelőzésében is meghatározó a szerepük.
Nem volt hát kérdés, hogy útnak indulunk a Mátrába, hogy megajándékozzuk magunkat az erdő gyógyító erejével. #erdőfürdő Amikor azonban 20 fős csapatunkkal nekivágtunk a programnak október 26-a verőfényes reggelén, még nem sejtettük, hogy az Erdő Szelleme nekünk sem adja magát könnyen. Ahogy az a népmesékben is lenni szokott: a legkisebb királyfi ugyan elnyeri méltó jutalmát, de ehhez rengeteg akadályon, kacskaringón kell átjutnia…
Az első kihívással azok a Budapestről induló résztvevők találkoztak, akik a program kiírásában megadott időben szerettek volna felszállni a menetrend szerinti buszra, hogy a fővárosból eljussanak a Mátrába... az ugyanis megtelt. A jegypénztáros pedig egykedvű derűvel mosolygott: "Nem, mentesítő járat nincs.”
A bátortalanabbja itt feladta. Nem így a többiek, akiknek 30 perc múlva minden ügyességükre szükségük volt, hogy elcsípjék a következő buszon az utolsó néhány helyet. A kevésbé szerencsések ismét az egykedvű pénztáros hölggyel találták magukat szembe és várhattak még fél órát. S mindez még nem volt elég, mert akár busszal, akár autóval indult aznap valaki a Mátrába, azt az M3-ason egy laza kétórás araszolás várta egy baleset miatt. Az elszánt erdőfürdőzésre készülő résztvevőknek azonban ez sem szegte kedvét.
Mire végül összeverődött mindenki, és indulhatott volna a közös program, kiderült, hogy az egyik csapattag eltűnt... Később örömtől kicsattanó arccal mesélte, hogy milyen nagyszerűen érezte magát, míg egyedül csatangolt az erdőben, mert hát ő "szereti csak úgy felfedezni a világot..." Szerencsére a végére minket is felfedezett - épp a Rákóczi forrásnál, a vezetett meditáció utolsó szavainál. Az ováció, amivel fogadtuk, az erdővel való összehangolódás finom rezgéseinek is egy új - némileg harsányabb 😊 - tónust adott, de az egymásra találás örömében ezt akkor senki nem bánta.
A gyaloglás után jólesett a #meditáció, majd megtöltöttük a kulacsainkat a Mátra egyik legtisztább vizű forrásából, és folytattuk a túrát a Sás tóra. #tisztaforrás A libegő várt minket, ahonnan csodaszép látványt nyújtott a vörösbe-aranyba forduló, napos őszi erdő. Sás tóról egy keskeny, harcedzett turistáknak is becsületére váló, köves ösvényen ereszkedtünk le a végcélunkhoz. Ahogy a mesékben is minden jó, ha a vége jó, a sok kacskaringó után minden kiegyenesedett, ahogy a forró, illatos, sajttal-tejföllel gazdagon megrakott lángost majszoltuk. Bár a házi szörp elfogyott, mire odaértünk, kárpótlásul kaptunk egy kis házi rétest a pult alól. A büfé melegedőjében idéztük fel a nap legszebb, legviccesebb, legmeghittebb pillanatait.
A #Mátra lábánál nőttem fel. Gyerek-, és kamaszkorom szinte minden hétvégéjét a természetet járva töltöttem. Életem nagy ajándékának tartom, hogy otthonossá vált számomra a fák évszakonként megújuló szépsége, a semmivel össze nem mérhető, szélsusogással teljessé váló csend. Ismerőssé az őszi lombpergés hangja, a fenyőillat, az itt- ott felbukkanó vadak, a csapást szegélyező vadvirágok jelentéktelen, mégis utánozhatatlan szépsége.
Igazi öröm volt az erdő varázsát megmutatni, közösen megélni a csapattal, akik nem rettentek meg a nap „kacskaringóitól”. A túra vezetőjeként nekem is tartogatott a nap próbát bőven, de egész jól álltam, azt is mondhatnám, kiálltam, és a hazafelé úton a naptáramat pörgetve már a következő erdőfürdőnk időpontját kerestem.