Fokhagymás lángos – avagy a vidéki ember dicsérete

„Vidéki ember”. Lehet, hogy túlzó általánosítás, számomra mégis létezik ez a fogalom. Ahogy a „vidéki élet” is. Tele meglepetéssel, emberséggel, derűvel - erre volt példa a legutóbbi kirándulásunk is.


A hosszú bezártság után múlt hét végén nekiindultunk újra mátrai túránknak. Kisiskolásként a „kötelező” hétvégi túrákkal kezdődött, mára szenvedéllyé mélyült számomra a természetjárás – ma már férjemmel közösen. Tudatos, szinte elengedhetetlen feltöltődés a mindennapjaimhoz. Egy egész nap az erdőben… Fák, virágok, madarak, bogarak - az erdei barangolás betölti a lelket, és kellemesen megmozgatja a testet… Lángos! - ötlik eszembe. Milyen jól esne most is, ahogy a túrák után mindig.


A férjem is lelkes, néhány lankás forduló után már ott is állunk a sorban a lángosos bódé előtt. Igen ám, de hiányzik a pénztárca! Egyből beugrik a kép: a DM-ben hagytam, amikor reggel beszaladtam papír zsebkendőért. De az már órákkal ezelőtt volt! Megpróbáljuk mégis, hátha megtalálták és eltették? Visszamenjünk? Autóval alig több mint 20 perc odáig az út…

car from forest to DM

A DM pénztárosa integetve fogad: igen, jöjjek, jöjjek, emlékszik, itt marad a fekete bőrtárca! Azóta őrzi, már aggódott, hogy nem jövök vissza érte a műszakváltásig. Átadta volna a váltótársának, de nyugodtabb így.

„Látod?”- fordulok a férjemhez. „Ez a vidéki ember. Ez a vidéki mentalitás!”

Ő persze csak nevet, mint mindig. Szerinte idealizáltak az elképzeléseimen, hiszen: ”rendes emberek mindenhol vannak, a nagyvárosokban is”. Igen, ezzel egyet kell értenem, de mégis!

Azokban, akik egy békés kisváros, falu tempójához szoktak, számomra van valami utánozhatatlan nyugalom, jó szándék. Valami mindig ráérős természetesség, a világlátás valamiféle könnyedsége… és nem kellett sokáig várnom, hogy ez a meggyőződésem újra bebizonyosodjék.


Visszatértünk ugyanis eredeti tervünkhöz, a frissen sült lángoshoz: ismét a lángosos bódé előtt állunk, most már a visszaszerzett pénztárcával. Előttünk egy középkorú, pirospozsgás vadász. Nevetőráncokkal teli arca most gondterhelt, hosszasan tanulmányozza a kínálatot:


- sima lángos

- fokhagymás lángos

- sajtos-tejfölös lángos


Fejét vakarja, töpreng… aztán egy pillanat alatt sutba dobja a bonyolult döntés feszültségének összes terhét, arcán felragyog a zavartalan derű, és rendel:

„Akkor én három fokhagymás lángost kérek. Abból kettőn legyen sajt és tejföl is, a harmadikra pedig nem kérek fokhagymát!”

Hát hiába, imádom a vidéki embert! 😊


Photo by Anna Utochkina on Unsplash

159 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése