.png)
Sokszor, sok helyen kapom a kérdést, hogy mit gondolok a daganatos betegség kialakulásának okairól. Újságírók, betegséggel érintettek, vagy akár azok, akik vigyázni akarnak az egészségükre, mindannyian - keressük a betegség eredőjét. Azt az egy, meghatározó tényezőt, amit, ha megtaláltunk és kiiktattunk, már sikerült is a bajt orvosolnunk.
A kérdések között az is mindig ott van, hogy mit gondolok pszichoonkológusként a lelki hatások betegséghez vezető szerepéről. A válasz számomra abban a sokszínűségben, szerteágazó kölcsönösségben rejlik, ami az emberi test egészének a működését jellemzi. Legutóbb, a PNI kapcsán arról írtam, hogy a tudomány egyre többet tud arról a szervezetünkbe rejtett útról, amin keresztül a test az idegrendszert érő pszichés hatásokra reagál. A „fejben dől el” állítás ezzel újfajta értelmet kapott: gondolataink, mindaz, ahogy a körülöttük lévő világra reagálunk - és az ezekhez tartozó érzelmek - valóban befolyással vannak a test működésére.
A szervezet egészének lenyűgözően szép, nagy finomsággal és bölcsességgel összehangolt működése azonban egy mélyebb üzenetet is hordoz. Ezt járjuk most körül.
Ha azt mondom, rák, nagyon pontatlanul fogalmazok. Bár amikor a szót meghalljuk, az érzelmi reakciónk szinte kivétel nélkül ugyanaz, érdemes tudni, hogy amit ez a szó leír, az nagyon sokféle. Nem a végérvényesség és gyógyíthatatlanság szinonimája (még akkor sem, ha tudom, hogy azok között, akik ezeket a sorokat olvassák, sokan lehetnek, akik elvesztettek valakit…) Egy gyűjtőfogalom, számos szövettani típusú, stádiumú, különböző kiterjedésű, különféle életkorban, élethelyzetben jelentkező, sokféle szervi érintettséggel járó elváltozás összessége. Ahány ember, ahány érintett, annyi sajátos jellemző, annyi egyedi, meghatározó vonás – és nem csak a betegség természetét, hanem a kialakulását nézve is.
Az EGÉSZ-ségünket szétválaszthatatlanul, sokszorosan összefonódva alakítják a körülményeink.
A „testi” és „szellemi” fogalmának szétválasztása mesterséges dolog. A létezés folyamata, élménye ezt a fajta szétválasztást nem ismeri.
A létezés nagy egységében a psziché változását követi a testi reakció, és a testi változások hatnak az érzelmekre.
Ha megiszol egy pohár tiszta vizet, a tested felüdül - és vele a lelked is. Ha megeszel egy almát (pusztán napi egy szem alma erejéről itt olvashatsz), vagy tiszta környezetben – ami lehet egy közeli park is - egyszerűen csak lélegzel néhányat, a közérzeted máris jobb. A tested könnyedebb, szabadabb, de könnyebb és szabadabb az egész lényed - arra a pillanatra felpezsdül a világ.
Az egészségünk alakításában – kölcsönös összefonódásban - szerepet kapnak mind a körülöttünk, mind a bennünk ható tényezők. Számít az öröklés, a magunkkal hozott genetikai minta. Szerepe van a bevitt étel minőségének, a víznek, a tiszta levegőnek. Meghatározó a környezeti terhelés, a zaj, a munka és pihenés ritmusa, a rendszeres mozgás, a napfény, a regenerálódásra szánt idő. Fontos az életkörülmények, az élet jelentette kihívások szerepe, a család, társak, barátok adta támogatás. De az a képesség is, ami felvértez a megpróbáltatásokkal szemben: a derű, a humor, a kreativitás…
Mindez azért érdekes, mert ha ez a sokféle hatás teszi ki az egészet, akkor akármelyik terület hiánya kompenzálható a másik erősítésével.
Ha erős a genetikai hajlam, ellensúlyozható az életmóddal. A zajos, koszos nagyvárosi környezet hatása kompenzálható „tiszta” ételekkel, rendszeres hétvégi túrával. Az érzelmi terhet jelentő „stresszes” munkahely, vagy egy rossz kapcsolat, vagy bármilyen önbizalmat romboló helyzet egy megváltozott hozzáállással átalakítható. Kialakítható egy új, belső erő, egy újfajta reagálás mód. Ha szükséges - akár segítséggel- a hátterében húzódó minta feltárható, a megoldásához szükséges erőforrás tár bővíthető.
Szóval a kérdésre, hogy mi a rák oka, a válasz az, hogy nincs egy válasz. Több, és többszintű hatás alakít ki egy elváltozást, és több, többszintű hatás az, ami a testi-lelki egyensúlyt felügyeli. Egy biztosnak látszik: minél több terület van rendben – van rendbe téve - annál több hatás szolgálja a szervezet harmonikus működését.
Most még nincs egy biztos, elegáns és lehengerlő válasz a daganatos betegségből való kiutat kutató kérdésre. Az évtizedek alatt pszichoonkológusként azonban megtanultam nagyra becsülni a sok apró, módszeres, egyenként látszólag jelentéktelen, de együtt nagy erejű hatás szerepét.
Ahogy a keleti bölcsesség tartja. „Sok kicsi kínai, sok kicsi lépéssel, nagyon messzire jut.”