Mi is az a pszichoonkológia?

Mi is az a pszichoonkológia?

Ez az elsőre nagyon bonyolultnak hangzó szó: pszichoonkológia, a lélektan egyik legújabb ága. A kifejezés egyből érthetőbbé válik, ha magát a szót elemeire szedjük. „Pszicho” és „onkológia”: vagyis a pszichológiának az az ága, ami a daganatos betegség körüli lelki jelenségekkel foglalkozik.

A pszichoonkológia a daganatos betegségben szenvedők és hozzátartozóik pszichés jellemzőit követi és vizsgálja, azzal a céllal, hogy minél hatékonyabb eszközöket adjon a betegség elleni harcban mind az érintettek, mind a gyógyító csapat – orvosok, nővérek, egyéb segítők – kezébe.


A pszichoonkológiára nem csak az igaz, hogy új, hanem az is, hogy a fokozatosan szaporodó tapasztaltok, az új kutatási eredmények mentén folyamatosan alakul, formálódik – ezért sok kérdés tisztázatlan még. Ezek között a kérdések között talán a leghangsúlyosabb - ami szakmai és laikus körökben egyaránt erős reakciókat vált ki -, hogy hogyan függ össze a test és a lélek működése.


A tudomány mai állása szerint pontos válaszra várnak még a kérdések, hogy érzelmeink, a minket érő külső és belső hatások, és mindaz, ahogy ezekre a hatásokra reagálunk, befolyásolják-e a daganatos betegség megjelenését és lefolyását. Hatással vannak-e a psziché egyéni jellemzői a sikeres megküzdésre, és ha igen, ezek a jellemzők hogyan írhatók le olyan általános szabályokkal, amik azután az egyedi esetekre vonatkoztatva jól használhatók a gyógyulási esély növelésére.


A daganatos betegség, a „rák” sokkal nagyobb érzelmi erővel hat mindenkire, mint bármilyen más, komoly betegség. A közvélemény számára a rák máig egyenlő a halállal. Nagyon sok olyan betegséget ismerünk, ami veszélyes, életet fenyegető állapot. A szívinfarktus, a cukorbetegség, a kezeletlen magasvérnyomás ugyanúgy halálos kimenetelű zavar lehet. A daganatos betegséghez azonban mégis kötünk valami olyat, amit semmilyen egyéb betegségi állapothoz sem. Ha valakiről kiderül, hogy érintett, egészen máshogy reagálunk rá, mint ha azt halljuk, hogy cukorbeteg, vagy szívproblémái vannak.


Amikor a rák három betűs szava elhangzik, szinte uralhatatlan rémületet vált ki mindenkiből – így van ezzel maga az érintett is. A világunkban elő kép mindannyiunkat befolyásol. Amikor valaki a daganatos betegség diagnózisával szembesül, szinte elkerülhetetlen, hogy ne a korai és szenvedéssel teli vég lehetőségére asszociáljon azonnal.


A daganatos betegség valóban egy nagyon nehéz állapot. Maga a betegség is, és a gyógymódja is. Intenzív, drasztikus, és sajnos sok kínnal járó kezelést igényel. Nagyon nagy erő kell ahhoz, hogy valaki elfogadja és elviselje azt a terápiát, amivel ma a hagyományos onkológia rendelkezik. 


Az is nagyon nehézzé teszi a kezelést, hogy nincsenek még meg azok az eszközök, amikkel ez a kór biztosan, véglegesen és egyértelműen gyógyítható. Így ez a betegség még akkor is fenntart egy erős félelmet, egy szinte folyamatos bizonytalanságot, ha tudjuk, hogy a daganatos betegségek kezelésében az utóbbi évtizedekben óriási előrelépés történt.


A diagnózis sokként csap le az érintettre és környezetére. Ez a sokk egy pszichológiai krízis állapotba torkollhat - ahonnan egyedül nincs kivezető út.


A kiútkeresésben hatalmas szerepe van a környezetnek – ha erre a környezet egyáltalán alkalmas, hiszen az érintett társ, szülő, gyerek a diagnózissal maga is hasonló sokk helyzetbe kerül. Mégis, sok esetben a környezet támogatásával, a család, barátok szeretetével, összekapaszkodásával ez az első krízis néhány nap, néhány hét alatt feloldódik.


A támogató, megtartó családtagok, barátok mellett két dolog van, aminek óriási szerepe van abban, hogy a kezdeti érzelmi felkavarodottság elcsituljon, és a „beteg” eljusson oda, hogy képes szembenézni a kezelés kihívásaival, képes legyen a lelkierejét, pszichés kapacitását mozgósítani a gyógyulás érdekében.


Bizonyára nem meglepő, ha azt írom, hogy a krízis oldódásának egyik legmeghatározóbb tényezője az orvos. Lehet onkológus, sebész, radiológus… bárki, aki - akár néhány - értelmes szóban segít. Értelmeset írtam, nem biztatót – szándékosan. Amire igazán szükség van, az nem az üres vigasztalás. Ilyenkor az segít, ha a betegséggel érintett ember azt érzi, hogy partnerként tekintenek rá. Ha nem csak egy „egészségügyi tétel” az aznapi kezelési sorban. Ha tudja, hogy nem csak arra figyelnek, hogy mi zajlik a testében, de számba veszik érzelmi állapotát is. 


A másik meghatározó tényező a kezdeti sokk utáni érzelmi újrarendeződésben, ha az érintett ismer a környezetében olyan embert, aki egy daganatos betegséggel korábban sikeresen megküzdött.


Mindezeken túl azonban szükség lehet további támogatásra is a daganatos betegséggel való megküzdés útján. Különösen igaz ez, ha a beteg a környezetéből nem kap, vagy csak kevés támogatást kap, ha a félelem állandósul, vagy tovább erősödik: ilyenkor szakember beavatkozására lehet szükség.  Ilyenkor lehet – és érdemes - olyan pszichológus segítségét igénybe venni, aki jártas daganatos betegséggel érintett emberek pszichés vezetésében.


Ezen a ponton lép be tehát a beteg életébe a pszichoonkológia tudományága. A pszihoonkológus a betegségzajlás minden fázisában segíthet. Szerepe lehet abban, hogy mind az érintett, mind a család számára könnyebb legyen feldolgozni a megváltozott helyzetet. Segít abban, hogy a vizsgálatokkal és a kezelésekkel járó megpróbáltatások könnyebbek legyenek. Segítséget jelent abban, hogy az élet minősége a betegségzajlás minden fázisában megtartható legyen.


Arról, hogy miben segít a pszichológus daganatos betegség esetén, ide kattintva olvashatsz bővebben.


Dr. Prezenszki Zsuzsanna, pszichiáter